Jásd község

Adatok

Régió: Közép-Dunántúl
Megye: Veszprém megye
Kistérség: Várpalotai kistérség
Lakosság: 839 fő
Terület: 10.28 km²
Népsűrűség: 81,61 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 88

Fekvése

Veszprém megye északkeleti megyehatára mentén, Veszprém, Fejér és Komárom-Esztergom megyék hármashatára közelében, a Várpalotai kistérségben fekvő település. Fekvését a Bakony Tési-fennsík alatti medencéje és a Gaja patak völgye határozza meg. Közvetlen településszomszédai Tés, Bakonynána Szápár és Bakonycsernye. Átmenő forgalma nincsen. Megközelíthető Várpalotáról indulva a Tés-Szápár felé vezető úton; Zirc felől Nagyesztergár, Dudar, Csetény településeken át; Veszprém felől Zircen vagy Várpalotán keresztül; Székesfehérvár felől Móron vagy Bodajkon át. Vasút nem érinti.

Története

Jásd község közigazgatási területéhez tartozó mintegy 5 Km hosszú Gaja - völgy természeti szépségei és kedvező geológiai, éghajlati, vízrajzi viszonyainak köszönhetően a legősibb időktől folyamatoson lakott terület volt. A település környéke már Kr.e. 2800-2500 táján is lakóhelyéül szolgált az újkőkori (neolit) Lengyeli kultúra népének. A Tési Malom - dülőben, Szilvár - malom és a Rubányi - dülő környékén előkerült edénytöredékek és fémsalak bizonyítja, hogy a bronzkorban és a kelta korban is lakott terület volt. Kr.u. 1-4.században a település határában több római villagazdaság (villa rustica és villa urbina) működött. A Tési Malom - dülőben még ma is megfigyelhető alapfal nyomok, és a régészeti leletek egyértelműen igazolják a rómaik helyi jelenlétét.

A 10. század elején a honfoglaló magyar népesség telepedett le ezen a vidéken. A Tési Malom-dülő, Tatárhegy, Újkenderföldek és a Rubányi - dülő területén alakult ki a kora Árpád-kori település. 1993-ban került elő e település temetőjének néhány sírja, melyeknek szegényes melléklete arról árulkodik, hogy egy átlagos 80-120 főt számláló köznépi falu alakult ki ezen a területen.

Az itt található Márkusvár (Mária Terézia sánc, avar sánc ) félkör alakú építményei ma is megfigyelhetők. A kora Árpád-kori földvár maradványainak az első részletes leírását, alaprajzát és metszeteit közlő Faller Jenő úgy véli, hogy a földvár északi meredek partját a Gaja mosta el.

Jásd okleveles említése 1164-ben a Szt. György bencés apátság alapításával veszi kezdetét. A létezéséről kőfaragványai tanúskodnak, (Tihanyi, Veszprémi múzeumban és a helyi Plébánatemplomban láthatóak). A középkorban jelentős településsé fejlődött, ezt bizonyítja Magyarország 1528-ban készült első térképe (Lázár mester és Jakob Ziegler alkotása), amelyen Iayst néven ábrázolják. A kolostor és a templom a török korban elpusztult, a falu lakossága elmenekült. A falu és az apátság birtokai 1650-ben a Zichy család kezébe kerültek. A Zichyek a 18.század közepén (1757) a falut újra telepítették

1779-ben a falunak már fából készült iskolája és temploma volt. 1787-1792 között épült fel a mai kőtemploma. A jásdi szentkútról 1814. évi leírásban olvashatunk először, mai kápolnája 1825-37 között készült barokk-rokokó stílusban.

1862. július 31-én a falu leégett. A templomot 1865-66-ban bővítve építették újjá. A paplak 1891-ben nyerte el mai formáját. 1858-ig a falu a Zichy család birtoka, ezt követően több tulajdonosa is volt, végül 1903-ban 67 Jásdi parasztgazda közösen vette meg a nemesi birtokot.

Nevezetességei

Jásd légifotója

GAJA-SZURDOK, RÓMAI-FÜRDŐ

A Gaja-patak közel 2 km hosszú, mély és meredek falú szurdokvölgye, vízeséssel. A völgyoldalban nyíló Savanyú Jóska-barlang, a patakszinten kezdődő szűk forrásbarlang és egy pusztuló mésztufa képződmény figyelhető meg.

TÉSI MALOM és POÓS MALOM

A település határában a Gaja-patakon egykor kilenc vízi malom működött. Ma már csak kettőnek maradt meg a fölülcsapó vízikereke. A 20. század elején még őrlőkereket mozgatott, majd később fűrészteleppé (gatter) alakították át.

RUBÁNYI - DÜLŐ

A Szentkút és Tési malom közötti festői hegyoldal. A kora Árpád - kori Iasth (jásd) település helyezkedett itt el. A Gaja - patak bal partján szemben elhelyezkedő magaslaton 1993-ban találták meg a középkori falu temetőjét. Nevét a tót rubat = fejszével vágni igéből kapta.

SZENTKÚT

A keresztény szentkút 600 évnél is régibb, egyik legősibb búcsújáróhely hazánkban. A kápolnája 1825-1837 között épült barokk - rokokó stílusban, a korábbi fakápolna helyén. (műemlék jellegű) A freskóit Károly Gyula festőművész készítette. A 6 m magas bolgár mészkőből készült Mária szobor, Braun János szobrász alkotása. Az újkori építések: kálvária és a szembemiséző oltár 1961 - 1980 között készültek.

PLÉBÁNIATEMPLOM (műemlék jellegű)

E templom helyén a 12.-16. században a Szent György tiszteletére épített bencés kolostor és templom állt, amely a török korban elpusztult. Megmaradt faragott kövei a veszprémi, tihanyi múzeumban és a helyi plébánia templomban találhatók.. A törökkor utáni templom 1792-ben épült fel, az árpád-kori kolostor és templom anyagának felhasználásával

NAGY- KŐBÁNYA /fokozottan védett/

A ma már felhagyott nagyméretű kőfejtőben a kőzetrétegek némelyike gazdag ősmaradvány faunát tartalmaz, főleg Ammoniták kerülnek elő. A jelenleg is védett geológiai szelvények.

AVAR SÁNC (Márkusvár, Mária Terézia sánc)

Kora-Árpádkori földvár maradványai, kettős földsánca és a lakótorony maradványai máig láthatóak.

CSIKLINGVÁR

A vár építésének pontos ideje nem ismert. Egy 420 m magas domb tetején elhelyezkedő, összedőlt várépület belsejében 1-1,5 m széles mészhabarcsos falmaradványok figyelhetők meg, amelyek egy négyszögű lakótorony, még jól felismerhető falai voltak A középkorban vadászkastélynak építették át. Közelében található a Tési - fennsík perem egyetlen forrásbarlangja.

Következő községek

További községek